Linkek a témában:
A Guttenberg-albumba
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
A hajdani nemesség emléke
Vörösmarty Mihály: A hajdani nemesség emléke
Láttam kelni serény lován Honnomnak szomorú halmain a nemest. Láttam, mint emelé vasát, Rettentő tüzesen a magas ég felé...
A hivatlan dalosok
Vörösmarty Mihály: A hivatlan dalosok
Szerelmet énekeltek, Szegény, szegény fiúk ti, Pityergő, hős szerelmet, Szerencsés, bús szerelmet,
A Hűség diadalma
Csendesen, és egyedűl áll a zengő liget alján Dombynak, a híres hősnek hajléka. Egyetlen Lánya, ki fennmaradott, a szép Jola rejtezik itt most Volt dajkájával. Gárdon jár néha, midőn a Rettegető harcok nem híják küzdeni, hozzá.
A jegyes sírja
Vörösmarty Mihály: A jegyes sírja
Nem hervaszt engem szerelem, De bú és fájdalom; A sírba szállt le jegyesem: Elhúnytát siratom....
A két szomszédvár
Még egyszer fölemelte szavát Sár róna vidékén A hosszú nyögésekkel, mineműk a haldokolóé, Megszünt a zivatar. Csendes lőn mélyen az alkony, És kijövének az alkonynak szeretői.
Alku a természettel
Vörösmarty Mihály: Alku a természettel
Természet, ki mostohám vagy, tőlem mindent megtagadsz, És egyébnek abból, amit Rólam elvonsz, bőven adsz,
A' magyartalan hölgyhöz
Mert szép vagy, kellemid’ Varázsát bámulom; Mert jó vagy, tisztelet’ Díjával áldozom
A merengőhöz
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez....
A régi üdők emlékezete
Tehát ezekre kelle jutnod, ó Haza! Hogy ön fiad tiporjon el, S pártos kezekkel tépje, fossza kebledet, Mely szűlte és nevelte őt?
A rom
Hol Siva végetlen fövenyében lankadoz a nap, S csendes Araltónak zaj nélkül nyugszanak árjai, Félre világ robogásaitól, egy puszta lak ormán Két isten harcolt elszántan régi haragból.
A szép leány
Vörösmarty Mihály: A szép leány
Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik Ott a völgy ölén? Nem, nem, más az: amit véltem, Csalfa tűnemény.
A vén cigány
Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Ábránd
Vörösmarty Mihály: Ábránd
Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját...
Búcsú
Vörösmarty Mihály: Búcsú
Szép Etelka, kit szivembe Nem mulólag vettelek be, Kit nem csalfa gondolattal,
Csongor és Tünde
1830-ban keletkezett : műfaja: drámai mesejáték-A történés ideje egy nap, de ezt a szerző szinte kozmikus méretűvé növelte.
Helyszíne 2-ős: tündérvilág és valóság.
Előszó
Vörösmarty Mihály: Előszó
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött..
Fóti dal
“Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi.” Vörösmarty Mihály nem vetette meg a jó bort, a rosszat se, sőt ő találta ki a máig használt fröccs nevet, természetesen “versírás közben”.
Idához
Idához
Nem mondom, hogy szeretlek, Mi haszna mondanám? Te szómra nem hajolnál S csak búmat toldanám.
Jóslat
Ki mondja meg, mit ád az ég? Harag, káromlás volt elég; Gyűlöltünk mint kuruc, tatár, Bánkódtunk mint a puszta vár; Ügyünk azért Sikert nem ért.
Késő vágy
Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken,
Névnapi köszöntés
Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának...
Névnapra
Vörösmarty Mihály: Névnapra
Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán...
Összes költeményei
Kisebb költemények 1818-1833, Pályalombok 1829-1834, Kisebb költemények 1834-1855, Ifjúkori költemények 1816-1819, Töredékek 1816-1846, Nagyobb epikai művek
Remény s emlékezet
Túl a mezőn, túl a hazán, S a part fölött, a nagy Dunán Ki népe zajlik ott? Föl Endre! Béla! föl magyar! Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott.
Szép Ilonka
A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat; Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hûs forrás tövében.
Szózat
Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar, Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar.
Tihanyi visszhang
Vörösmarty Mihály: Tihanyi visszhang
"Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót, Édes az ah, de tanút nem szivel a szerelem." A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz...
Újesztendei szép kívánság
Vörösmarty Mihály : Újesztendei szép kívánság
Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai...
Zalán futása
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedűl.
Meghatározás
Vörösmarty Mihály művei, A Guttenberg-albumba, A Hűség diadalma, A két szomszédvár, A magyartalan hölgyhöz, A régi üdők emlékezete, A rom, A vén cigány letölthető, Az emberek, Czillei és a Hunyadiak, Csongor és Tünde, Gondolatok a könyvtárban, Jóslat, Késő vágy, Remény s emlékezet, Szép Ilonka, Szózat, Zalán futása, Vörösmarty összes költeményei, Idézetek a műveiből, Vörösmarty Színház Székesfehérvár, Irodalom, Magyar Irodalom, Novella, Vers
